Talán a céljaim voltak elhibázottak és gyerekesek. Valószínűleg még mindig álomvilágban élek, amihez testem-lelkem minden egyes apró sejtje ragaszkodik. Jó lenne elfogadni a tényeket, a megváltoztathatatlant. A dolgok nem változnak, sosem változnak. Minden állandó, unalmas. A felszín mozog, a gyökér nem. Az emberek kiszámíthatóak, nem okoznak meglepetést, másnak, magunknak, egymásnak, senkinek. El kell fogadni az elkerülhetetlent. Két világ határán. Kapun innen. Kulcsra zárva. Soha be nem lépve egyikbe sem. Ez nem segélykiáltás. Ne sajnálj! Egyszerűen el kell fogadni az elkerülhetetlent.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése